Összesen: 0.00 Ft

Az alváskutatás rövid története!

Az alvás, az alvás és ébrenlét, illetve az álmodás a kezdetektől foglalkoztatja az emberiséget. A téma rendre fel-felbukkant a szakrális térben, a filozófiában és a művészetekben, ugyanakkor az orvostudományban a képalkotó eljárások 20. századi fejlődésének köszönhetően tudott csak önálló ágként megjelenni. Az alvásmedicina, amely egyként foglalkozik az alvás alatt szervezetünkben végbemenő folyamatokkal, az alvás-ébrenlét zavaraival és ezek gyógyításával, napjainkra komoly fajsúlyú tudományterületté vált.

Társadalmi jelentőségét jól mutatja, hogy például a Challenger űrrepülőgép és a csernobili atomerőmű katasztrófája is összefüggésbe hozható a kialvatlanság okozta emberi mulasztásokkal, ahogy az is, hogy modern társadalmunk 2/3-a szenved a kialvatlanságtól. A tudományterület fejlődéstörténetéről sokat elárul Allan Hobson a Harvard Medical School professzorának 1989-től sokat idézett kijelentése, miszerint „az alvásról több ismeretet szereztünk az elmúlt 60 évben, mint az azt megelőző 6000 évben”. Lássuk hát, miként ment végbe az a fejlődés, amelynek nyomán ma már az alvást az agy egy speciális tevékenységének tekintjük.

„Alváskor a lélek visszavonul a maga külön lakásába”

A fenti, Hippokratésztől származó idézet alapján az ókorban az alvásra elsősorban, mint a lélek aktivitására tekintettek. Az ókori görög orvoslásban például nagy hangsúlyt fektettek a páciens álmaira, ugyanis azt vallották, hogy alvás közben a lélek megfigyeli a testet, melynek álmok formájában üzen. Emellett az ókorban – elsősorban Arisztotelész jóvoltából – már megjelent az a nézet is, amely az alvást az érzékelés felfüggesztésével együtt járó, karbantartó, konzerváló folyamatként írta le.

„Áldottak az álmosok, mert hamarosan elmennek”

A német filozófus, Friedrich Nietzsche kijelentése talán jól szimbolizálja az ókortól a 19. századik tartó hosszú, de az alváskutatás szempontjából álmos időszakot. Az alvás, a maga passzív állapotával, amikor érzékszerveink is visszavonulót fújnak, kevésbé bizonyult érdekesnek, helyette inkább az álmok kerültek a figyelem központjába. Ennek egyik csúcspontját minden bizonnyal Sigmund Freud 1900-ban megjelent Álomfejtés c. könyve alkotta, amely megkísérelte bebizonyítani, hogy álmaink értelmezhetők.

Pavlovnak is rossz volt a reflexe

Azon az általános orvostudományi vélekedésen, miszerint az agy alvás közben egy inert, azaz a környezetére nem reagáló állapotba kerül, csak a 20. század tudott jelentősen változtatni. Miközben Ivan Petrovics Pavlov, a kutyákkal végzett kisérleteiről elhíresült orosz neurofiziológus úgy gondolta, hogy az agysejtek alvás közben kikapcsolnak, azaz az alvás az agyműködés megszűnésének eredménye, a témával összefüggésbe hozható kutatások elkezdtek az agy kulcsfontosságú szerepére utalni. Talán az első ezek közül az alvás közben megfigyelhető gyors szemmozgás 1868-as leírása volt, illetve az alvást elősegítő és szabályozó molekulák kutatása, amelynek eredményeiről elsőként Rene Legendre és Henri Pieron francia tudósok 1907-ben publikáltak. Mindazonáltal az agyi tevékenység és az alvás kapcsolatát a modern képalkotó eljárások kifejlesztéséig esélyük sem volt részletesen feltérképezni a kutatóknak. A nyulak és kutyák agyának elektromos aktivitásának vizsgálata után végül a német fiziológus és pszichiáter, Hans Berger 1924-ben eljutott az első emberi EEG vizsgálatig, ami lényegében tágra nyitotta az ajtót az agy alvás közbeni aktivitásának megismerése előtt.

Innen számítva a következő 60 év alátámasztotta és részletesen feltárta, hogy az alvás valójában egy agyi tevékenység, melynek lényege, hogy kérgi idegsejteink időlegesen megszabaduljanak az új információk folyamatos áramlásának terhétől, hogy feldolgozhassák a napközben kapott és eltárolt információkat. 

A kialvatlanság növeli a megfertőződés esélyét!

Míg korábban a kialvatlanság egyszerűen csak a nappali álmosság, a teljesítőképesség romlásának szinonímája volt, napjainkra az alvásmegvonás a szervezetünk egészére gyakorolt negatív hatása miatt új értelmet nyert. Nincs ugyanis az egészségünknek olyan szelete, amely ne látná kárát az elégtelen alvásnak.

Az alvást tekinthetjük az immunrendszer egyik legfontosabb üzemanyagának. Több klinikai vizsgálat igazolta már, hogy szervezetünk öngyógyító folyamatai az éjszakai alvás során intenzívebben, hatékonyabban mennek végbe, mint nappal. Immunrendszerünk katonái, az ún. T-sejtek ugyanis nagyobb aktivitást mutatnak éjszaka, mint nappal. Éppen ezért amikor valamilyen fertőzéssel küzdünk, naponta minimum 2 órányi plusz alvásidővel kell támogatnunk szervezetünket.

Az alvás tehát egy olyan nyugalmi, stresszmentes állapotot biztosít szervezetünk számára, amikor az jobban tud összpontosítani a védekezésre és az öngyógyításra. Éppen ezért a valóban pihentető, regeneráló alvás hosszú távon gyorsabb gyógyulási szakaszokat eredményez és csökkenti a fertőzésekre való hajlamot is.

Az alvás és az egészség törékeny összefüggéseit jól szemlélteti az, hogy mindössze 4 órányi alváshiány 70%-kal csökkenti a T-sejtek aktivitását, ami egyértelmű magyarázatot ad arra, hogy alváshiányos állapotban a szervezet miért védtelenebb a gyulladásos, fertőző betegségekkel szemben. De van olyan vizsgálat, amelynek eredményéből tudható, hogy a krónikus kialvatlanság állapotában az influenza elleni védőoltás hatékonysága is csökken. A pandémiás időszakokban tehát mindannyiunknak még fokozottabban kell ügyelni arra, hogy szervezetünk megfelelő mennyiségű és minőségű alváshoz jusson! 

Mitől rezzenünk össze elalváskor? 

Többségünk egész biztosan átélte már az elalváskor hirtelen jelentkező összerándulást, amit lecsúszás vagy  zuhanás érzete kísér. Az orvostudományban hipnikus rándulásnak nevezett jelenséggel ugyanis életkortól függetlenül szinte mindenki találkozik, ennek ellenére a kiváltó ok máig nem tisztázott.

Az említett hiretelen megugrás, azaz izmaink akaratlan összerándulása akkor jelentkezik, amikor szervezetünk az éber állapotból az alvás állapotába kerül. Noha ilyenkor ezt tudatunk valamilyen hirtelen fellépő, gyors mozgáshoz társítja, az összerándulás nem egy rossz álom, esés vagy zuhanás eredménye. Sokkal inkább egy ártatlanul fellépő, pillanatnyi működési zavarról van szó.

Minthogy a jelenség életkortól függetlenül nagy többségünknél megfigyelhető, a kutatók serényen igyekeztek megfejtést, vagy valamiféle magyarázatot találni e talányra. A Colorado Egyetem egyik kutatójának elmélete egészen az emberi törzsfejlődés korai szakaszára vezette vissza a dolgot, mondván, hogy ez egy bennünk élő, archaikus, ősrégi reflex, ami talán azt a célt szolgálta, hogy a fán, fészekben pihenő főemlős még a mélyalvás kialakulása előtt újra megbizonyosodjon a fészek, vagy az elfoglalt ág biztonságáról.

Ezzel mutat rokonságot az az elmélet, miszerint elalváskor a lassuló pulzus, a csökkenő vérnyomás, légzésszám és testhőmérséklet, illetve az izomzat elernyedésének következtében szervezetünk egy pillanatra azt hiszi, hogy baj van, és erre egyfajta vészreakcióként szervezetünk magához térít bennünket.

Konkrét bizonyítékok híján a konszenzusos megfogalmazás valahogy úgy szól, hogy a hipnikus rándulás szervezetünk egy pillanatnyi zavara, egy olyan hirtelen fellépő állapot, amikor – ismeretlen okból – ingerek érik a végtagok mozgatásáért felelős idegsejteket. A megfigyelésekből tudható, hogy a koffein- és alkoholfogyasztás, illetve dohányzás következtében előfordulásának gyakorisága növekszik. Emellett a stressz és az izomszövetek számára fontos ásványi anyagok szintje is számít. Így tudható például, hogy a rendszertelen alvási rend, a lefekvés előtti stresszhatások, valamint a szervezetünkben megtalálható vas, nátrium, kalcium és magnézium mennyisége alapvetően meghatározza a rándulások gyakoriságát. 

Alvás közben nő a gyerek!

Noha a gyerekek növekedését egy sor tényező befolyásolja, a genetikai komponens, a táplálkozás és a testmozgás mellett egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a kutatók az alvással töltött idő hosszának. Egy sor vizsgálat igazolta ugyanis, hogy a csontok növekedéséért felelős hormon éjszaka, alvás közben termelődik.

A megfelelő minőségű és hosszúságú alvás mindannyiunk számára létfontosságú, gyermekeinkre nézve azonban ez még hatványozottabban igaz. Az óvodás korú gyerekeknek 10-13 órányi, a kisiskolásoknak 9-11, míg a tinédzsereknek 8-10 órányi alvásra van szükségük naponta. A kipihentség állapota ugyan szemmel is látható, a megfelelő mennyiségű alvásnak egy sor mélyebbre mutató hatása van.

Tudható például, hogy az éjszaka folyamán erősebb a szervezet immunitása, azaz minél hosszabb időt tölt gyermekünk alvással, annál több ideje lesz immunrendszerének a védekezésre. De említhetnénk az elhízás kockázatát is, ami drámaian megnövekszik azoknál a gyermekeknél, akik 5 éves koruk előtt a kelleténél kevesebbet alszanak. És ott van a tanulás képessége is: gyermekünk agya éjszaka, alvás közben dolgozza fel a napközben szerzett új információkat, a bevésődésben, így például a szorzótábla vagy a vers memorizálásának hatékonyságában óriási szerepe van az alvással töltött idő hosszának.

A gyermekünk testében éjszaka lejátszódó folyamatok között ezentúl tartsuk számon azt is, hogy ilyenkor termelődik a csontok növekedéséért, a szövetek, az izomzat állapotáért, egészségéért felelős növekedési hormon (HGH), a szomatropin. A mélyalvási szakaszokban az elülső agyalapi mirigy által megtermelt hormon mennyisége, s ilyetén az alvással töltött idő alapvetően képes meghatározni azt, hogy gyermekünk milyen magasra nő.

A csontfejlődés és az alvás kapcsolatát egy másik aspektusból nézve elmondható még az is, hogy a vízszintes testhelyzet okán a csontokban éjszaka nincs nyomás, éppen ezért a csontállomány növekedése 90%-ban éjszaka megy végbe. 

Itt a fából készített matrachuzat!

Többnyire eukaliptuszból, ritkábban tölgyből vagy nyírfából készül az a szövet, amely különleges tulajdonságainak köszönhetően a divat- és textilipar egyik nagy kedvence lett. A  cellulózból készített lyocellszövet ugyanis több nedvességet tud felszívni, mint a pamut, lágyabb, mint a selyem, hűvösebb hatást kelt, mint a len, és emellett még környezetbarát is.

A lyocell története egészen a hetvenes évekig nyúlik vissza: 1972-ben az Egyesült Államokban fejlesztették ki azt az eljárást, amely lehetővé tette a cellulóz rostok szőhető szálakká alakítását. A lyocellszövet Tencel márkanéven elsőként az amerikai, majd később egy osztrák textilipari óriásnak köszönhetően az európai piacon is megjelent. (Ha analógiának a kólát használjuk, akkor a lyocell általában olyan, mint a kóla, a Tencel pedig olyan, mint a Coca-Cola receptje, tehát a kóla-receptek közül az egyik.) Sokoldalúsága miatt a textilipar gyorsan felfigyelt az új jövevényre. Kezdetben a mindennapokban használt ruházati termékek, farmerek, ingek és pólók alapanyagául szolgált, majd pedig az anyag különleges tulajdonságainak felismerésével a Tencel megjelent a speciális ruházatok, a fürdőszobai- és a hálószobai textíliák között is.

Elasztikus, nem gyűrődik és tartós

A petrolkémiai anyagokból, mint például a poliészterből vagy nejlonból szintetizált műszálakkal, de még a természetes pamuttal vagy gyapjúval összevetve is a Tencel egy erős, ellenálló anyagnak bizonyult, amely a ruhaipar számára tartósságot, kopásállóságot és elasztikusságán keresztül azt a praktikumot kínálta, hogy a belőle készített ruhaneműk nem, vagy nehezebben gyűrődnek.

Lágyabb esés, kényelmesebb viselet

A lyocellszövetből készített ruházati termékeket a fogyasztók is kedvezően fogadták, mivel a műselyemnek is nevezett anyag rendkívül kényelmes viseletnek bizonyult. Mikroszkópos nagyításban szemlélve például jól látszik, hogy a Tencel szálak felülete teljesen sima, nincsenek rajta olyan kiálló, töredezett részek, amelyek apró horzsolásokat, azaz bőrirritációt okozhatnának.

Természetes nedvesség- és hőszabályozó képesség

A lyocellszövet páratlan tulajdonságai közül talán a legfontosabb a nedvesség- és hőszabályozó képessége. Az alapanyagául szolgáló cellulóz abszorbens, azaz ahogy az itatós papír is, rendkívül nagy mennyiségű nedvességet képes magába szívni. Ezt a tulajdonságát a Tencel is átörökölte, mivel a szövetben található szubmikroszkópikus csatornák képesek felszívni, elszállítani majd elpárologtatni a nedvességet. Éppen ezért a Tencel-t a bőr természetes légkondícionálójaként is szokták említeni, ugyanis nedvszívó hatásának és felületi simaságának köszönhetően más anyagokkal szemben hűvösebb hatást kelt. (Működési mechanizmusa, hogy a nedvességet elvezeti, majd elpárologtatja azt, aminek hatására a bőr automatikusan lehűl.)

Hab a tortán: természetes antibakteriális hatás

Mivel a Tencel szövetben a nedvesség a szálak belseje felé halad, a szövet felületén nem alakul ki az úgynevezett nedvességfólia, így az esetlegesen megtapadt baktériumok – az életadó nedvesség hiányában – nem tudnak növekedni és szaporodni.

Tömegtermelés káros környezeti terhelés nélkül

Páratlan tulajdonságainak köszönhetően a lyocellszövet a hagyományoson túl a sport, majd a speciális, katonai ruházatokban is megjelent. Higiéniai jelentőségének felismerésével pedig a Tencel ágyneműk, lepedők, matrachuzatok és matracvédők formájában bekerült hálószobáinkba is. A divat- és textilipar figyelmének központjában a lyocellszövet előállítása napjainkban már jelentős méreteket ölt. Ez azonban nem jár együtt jelentős környezeti terheléssel! A lyocell ugyanis egy biológiailag lebontható termék. Előállítása során nem keletkeznek az emberi egészségre és a bolygóra káros melléktermékek. Gyártási ideje kifejezetten rövid, a műszálakhoz képest jóval kevesebb vizet és energiát igényel. További előnye például a pamuttal szemben, hogy az alapanyagául szolgáló fák olyan területekről származnak, ahol élelmiszer termesztésre nincs mód,  továbbá termesztésük nem igényli az öntözést, ahogy a növényvédő szerek és egyéb kemikáliák alkalmazását sem. 

Mitől izzadunk éjszaka?

Folyamatosan  esett szó az éjszakai pihenés minőségét hátrányosan befolyásoló izzadásról. A megfelelő alvásklíma kialakításában és fenntartásában szerepet vállaló hálószobai termékek noha hatékonyan csökkentik az éjszakai verejtékezés előfordulási arányát és annak intenzitását, érdemes tisztázni, hogy mikor tekinthetjük az éjszaka fellépő izzadást normálisnak.

Egy, a témában végzett kutatásban résztvevő többezer megkérdezett 41%-a nyilatkozott úgy, hogy az elmúlt egy hónapban előfordult nála éjszakai izzadás. Ebből is látható, hogy a fokozott éjszakai verejtékezés sokakat érint. Azonban azt fontos tisztázni, hogy mikor lehet ezt hálószobai eszközökkel orvosolni, s mikor kell orvoshoz fordulni. A jó matrachuzat használatával megelőzhető vagy csökkenthető izzadás mögött ugyanis minden esetben a hálószoba túl magas hőmérséklete, illetve a nem körültekintően megválasztott anyagok használata áll!

Az egészséges szervezet hőszabályozó tevékenységének részeként kell az izzadásra tekintenünk, hiszen a túlmelegedett szervezet a bőrfelületen elpárologtatott verejtékcseppekkel egy természetes hűtési folyamatot generál. Mindaddig, míg a túlmelegedés hátterében a túl magas környezeti hőmérséklet, egy túl meleg takaró vagy átszellőzni nem képes matrac áll, a jelenség normálisnak tekinthető. Ha azonban ezek használata mellett is fennáll az éjszakai izzadás, a problémával érdemes orvoshoz fordulni.

Noha nem minden esetben könnyű a közrejátszó és a kiváltó okok között eligazodni, a jelenséget vizsgáló kutatásokból tudható, hogy leggyakrabban a menopauza, a gyógyszerek, a fertőzések és a hormonális problémák állnak a jelenség mögött. Tovább árnyalja a képet, hogy a hálószobai termékek iránt érdeklődők nem egy komplex egészségügyi vizsgálat céljából érkeznek az üzletbe, ilyetén a klímakollekció termékeinek ajánlásakor az egészségügyi állapotot firtató kérdéseknek sincs mindig helye. A kiváltó okokkal természetesen célszerű tisztában lenni, ugyanakkor nem kell egyből egészségügyi problémákat keresni. A legtöbb esetben ugyanis az éjszakai verejtékezésnek banális okai vannak, elég ha csak arra gondolunk, hogy fűtési szezonban a nők 53%-a, míg a férfiak 46%-a az ajánlottnál magasabb hőmérsékletű hálószobában alszik.

Az ember még a saját ágyában sincs biztonságban!

Vannak ugyanis olyan, szabad szemmel nem látható mikroorganizmusok és élőlények, amelyek hajlamosak beköltözni és elszaporodni ágyunkban. A foltosodó penész és az algák mellett ilyenek lehetnek a nemkívánatos szagokat árasztó baktériumok és gombák, de ide tartoznak a poratkák is, amelyek jelenléte kifejezetten kellemetlen és egészségkárosító lehet.

Szinte elképzelni sem lehetne az ágynál ideálisabb élőhelyet az imént felsorolt élőlényeknek, hiszen az ágyban töltött 6-8 óra alatt testünk hőjétől a matrac kisebb-nagyobb mértékben átmelegszik, amit a jelentős verejtékezés miatt magas páratartalom kísér. Ebben a meleg és nedves közegben valamennyi baktérium és gomba elemében érzi magát, így életben maradásuk mellett szaporodásuk feltételei is adottá válnak. Ezáltal aztán ágyunkban beindul egy nemkívánatos láncreakció, ami egy sor kellemetlenséghez és sajnos betegségek kialakulásához vezethet.

Egyrészt a baktériumok és a gombák anyagcseréjének, öregedésének köszönhetően matracunkban egy idő után megjelennek a kellemetlen szagok. Emellett kialakulnak különböző társulások is. Testfelületünkről naponta 1.5 grammnyi hám válik le, aminek egy jelentős része ágyunkban köt ki. Ezeket a hámsejteket az ágyban velünk együtt élő penészgombák egy fajtája előemészti, tápanyagot kínálva így a szintén velünk együtt élő atkáknak. Lényegében tehát tudtunk nélkül, de hathatós közreműködésünkkel kialakítunk és fenntartunk egy olyan táplálékláncot, amely egészségünkre kifejezetten káros lehet. A házi poratka ugyanis magas allergenitása miatt az egyik leghaszontalanabb élőlény. Az allergiás megbetegedéseket az atka ürülékében lévő fehérje váltja ki. És hogy ez a fehérje mennyire van jelen egy átlagos hálószobában, azt jól mutatja az az adat, hogy egy néhány éve használatban lévő párna súlyának akár 10%-át is kitehetik az elhullott atkák és azok ürülékei. Bőrfelületünk mellett sajnos légutaink is megsínylik a találkozást, ugyanis míg a bőrünkön csalánkiütést és ekcémát, a levegőben szálló beszáradt ürülék szénanáthát és asztmát okozhat.

Az antimikrobiális kezelésen átesett hálószobatextíliák ugyanakkor kellő védettséget nyújtanak nekünk, ugyanis láthatatlan védelmi rétegük megakadályozza a baktériumok, a penész, a gombák és az algák megtelepedését, illetve azok elszaporodását. Ezen túlmenően az antimikrobiális textíliák a házi poratka elszaporodása ellen is védelmet nyújtanak, hiszen a penészgombák távoltartásával az atkák táplálékfelvételét is ellehetetlenítik. Ráadásul az ezüst-ionokkal és egyéb anyagokkal történő kezelés a szövetbe integráltan történik, azaz beágyazódik abba, így az nem kopik le, és többszöri mosás mellett sem mosódik ki a matrac huzatából. 

Ki az óra nélküli kelés bajnoka?

Minden élőlénynek van egy belső biológiai órája, egy olyan belső időmérő eszköze, amelyhez igazodva a szervezet fiziológiai és biokémiai folyamatai szabályos rendszerességgel ismétlődnek. Bár maga az óra szabályosan jár, működését a környezetei ingerek is befolyásolják, amelyek közül a legerősebb stimulus a napfény.

A téli hónapokban például, amikor jó esetben is csak maximum 8 órányi napsütéssel találkozunk, a kevesebb fény hatására álmosabbak, aluszékonyabbak leszünk. Ezzel ellentétben viszont nyáron, amikor a napsütéses órák száma akár 16 is lehet, éberebbnek, aktívabbnak érezzük magunkat, ezért kevesebb alvással is beérjük. A ciklikusan ismétlődő alvási periódusainkra tehát kihatással van a napfény, és ez igaz nagyjából az összes élőlényre, ahogy az is, hogy amennyiben hirtelen változás áll be, azaz amikor a természetes és megszokott ritmus felborul, a szervezetben jelentős zűrzavar támad.

A fény – mint környezeti hatás – befolyásoló erejére óriási, hogy mást ne említsünk, jelentőségét évtizedekkel ezelőtt az állattenyésztésben is felismertük, így talán már nem is meglepő, hogy haszonállatainkat tudományosan összeállított világítási programokkal stimuláljuk. A baromfiágazatban például megfelelő intenzitású és hosszúságú fényár serkenti az étkezést, szabályozza az ivarérést és maximalizálja a tojástermelést.

Mielőtt azonban a baromfiakra mint egyszerű lámpákkal befolyásolható, balga állatokra tekintenénk, jegyezzük meg, hogy a kakas eszén, pontosabban cirkadián ritmusán még a japán tudósoknak sem sikerül túljárniuk. A Nagoya Egyetem kutatói arra keresték a választ, hogy a kakasok vajon honnan tudják, hogy mikor kell kukorékolniuk, pontosabban azt akarták kideríteni, hogy vajon a környezeti hatások, vagy belső biológiai órájuk késztetik-e a kakasokat kukorékolásra. Ennek megválaszolásához a vizsgált egyedeket elzárták a természetes fénytől. Noha így a kakasoknak egy idő után már fogalmuk sem lehetett arról, hogy nappal van vagy éjszaka, nagyjából két héten keresztül pirkadatkor, azaz pontos időben kukorékoltak. Így tehát bebizonyításra került, hogy a környezeti ingerek nélkül, pusztán belső órájukra hagyatkozva is képesek azonos időben kiabálni.